Lara Mickael barátnője elvitt egy igazi francia, csajos, hétvégi városnézésre. Juhééééj végre van egy francia barátnőm, pedig sokan mondták, hogy ez nagyon nehéz lesz így hogy nem járok még suliba szerezni egy igazi kedves jószívű barátot. Hát tessék… Lara az. Tanítónéni Levallois-ban és nagyon édes egy pofa. Elmentünk a Grand Palaishoz metróval a Renoir kiállítást megnézni, nagy ügyesen kibulizott nekem 50%-os árengedményt, mert hogy én szegény diáklány vagyok … Beléptünk a Grand Palais-ba ahol nagy megdöbbenésünkre nem Renoir volt, hanem szobrok és képek tömkelege… „Art en capital” Némelyik kép döbbenetet okozott számunkra… annyira béna és annyira rossz volt… és giccses… rövid úton elhagytuk a kiállítást… A Chapson folytattuk a kis sétánkat… de mivel annyira hideg volt, hogy a lehelletünk is látszott beültünk egy forró csokira az egyik kávézó teraszára… Énnn rendeltem franciául mert Lara szeretné, ha fejlődnék és muszáj beszélnem franciául… szóval zsö vudré komondé dö sád sokolá… Gazdag arabok ültek le mellénk az egyik rágyújtott egy szivarra… és folyton minket bámult… Közben Lara mesélt, hogy hogyan ismerkedtek meg Michaellel, és hogy Jérome valóban nem gondolja annyira komolyan a kapcsolatát a barátnőjével, és hogy igazat mondott nekem az előző barátnőjéről…szépen lassan kibontakoztak a szürke foltok a szemem előtt… Lara még nem bitzos Michaelben, 3 hónap után… Pedig annak kéne lennie, ők igazán összeillenek. Édes pofa mind a kettő. Aztán a Trokadéróhoz siettünk ott 6-kor teljes pompájában láthatjuk szikrázni az Eiffel tornyot… ami a Franciák Laráék büszkesége… és ott álltam és nem bírtam betelni a gyönyörűséggel… bárcsak itt állhatnék életem szerelmével, összebújva, csókolózva… annyira romantikus ez az egész… Galett árusok hívogatták a fázó nézelődőket. A dáma tündöklésének végén meghívtam Larat egy csokis Galettezérse. Ami persze a szép fehér sálamon landolt… és a cipőmön… sebaj kezdek egyre jobban Apura hasonlítani… Hazafelé vettük az irányt Levalloisba. Karaokezni, és dumálni… Jérome persze nem volt ott, nem is baj kalapból húztuk a neveket, és úgy kellett énekelni véletlen szerűen választott számokat… dőltünk a röhögéstől… jó este volt… Szeretem őket…