KEPEK ITT: http://picasaweb.google.com/AlmostParisian/Dijon# Olyan szerencsében volt részem, hogy egy hetet tölthettem Dijonban. Christine szülei Monique és Francois itt élnek egy kis kertes házban. Igazán szív lélek fogadtatásban volt részem. Főztek nekem csigát, hagymalevest… minden reggel friss baguett volt az asztalon amit Francois reggeli bevásárló körútjáról hozott… Reggeli egy nagy bögre kávé Francois által készített lekvár (piros őszibarackból) és indulhat a nap. Párszor voltam a belvárosban megnézni a NotreDame-ot a dijoni diadalívet, és kívántam a NotreDame oldalán lévő kőmadártól. Milyen gyönyörű ez a kis Dijon amely Burgundia fővárosa volt egykoron… Megannyi torony és megannyi gyönyörű ház, farácsozatos, színes tetős… több száz éves kis házikók. Félig fából, félig kőből. A királyi palota, és a Beaux arts kiállítás…amely Franciaországban a Louvre után a világ legnagyobb kiállítása. Az apró csokoládéboltok, az apró sütemény és mustár boltok… az egész várost átlengi az a ódon középkori hangulat. Nem véletlenül forgatták itt a Ciranot is. Betértem hát abba fogadóba, ahol ezt a filmet forgatták, mellesleg itt lehet kapni a legfinomabb fagyit Dijonban. Rózsa és Viola, levelndula, ibolya… Mennyeien olvad szét a számban a rózsa íz… Vettem mustárt fekete ribizliset, mézeskalácsosat, zöldfűszereset, fehérborosat… A főtéren egy nagyon régi még gyermekkorunk meséiből ismert körhinta szórakoztatja a gyerkőcöket, ami nem utolsó sorban remek hangulatot ad a térnek… kávézók, egy gyönyörű szökőkút, és a csodálatos körhinta… Betértem a Musée Magnin-ba amely egy magán kollekciót bemutató ház. Itt élt Maurice Magnin aki nagy műgyűjtő volt, a ház telis tele van gyönyörűbbnél gyönyörűbb műalkotásokkal. Egy nagy kedvencem van az „Alvó Amor”. Ahogy megláttam nem tudtam levenni a szemem róla, a házban vázák, szekrények, festmények, csillárok, drapériák, ezüst tányérok, teáskészlet, szoborgyűjtemény kápráztatja el a műkincsek kedvelőit. Én nagyon odavagyok az értékes régi tárgyakért, számomra ez egy csodás utazás volt. A XVI. XVII. XVIII. századból való a gyűjtemény. Magnin úr ragaszkodott ahhoz, hogy kiállításként is úgy nézzenek ki a bútorok és a berendezés, mintha élnének a házban… Csodás!!! A múzeum után beültem egy forralt borra és egy banános csokis Galettre a Palaice de Ducks szomszédságában, a kedves pincér még azt is megérdeklődte, hogy honnan érkeztem, és hogy meddig maradok Dijonba… persze csak a borravaló reményében (he he he) A nagyszülőket én életem első gulyáslevesével kápráztattam, amely mellesleg nagyon nagyon jól sikerült… két nap alatt el is fogyott egy nagy kondérral(LOL) A gyerekekkel minden reggel felsétáltunk a ház melletti erdőbe, ahonnan leláttunk a csodás burgundi borvidékre… kastélyokra… Nagyon csodás élmény volt. Dijoni kirándulásomat egy kávéházban egy barackos mandulás lepény és egy forró csoki társaságával zártam…