A reggel tele volt rohanással és gyomorgörcsökkel... A szívemhez igen közel álló személlyel randiztam hajnal 3-ig, majd a búcsúbulimról (ahol 25 kedves barát jelent meg és érezte nagyon jól magát), ahol kaptam egy fényképezőgépet ajándékba, hogy ide sok-sok fotót csináljak, de még nem tudtam beszerezni hozzá a működését elősegítő elemeket és memóriakártyát, ezér még nem lesznek egy darabig fotók...Szóval reggel kávé, jóga, telefon a családnak, akik persze nem veszik föl a telefont. Öltözködés, szörnyűlködés a 30kg-os bőröndömön, Apu még jól megbántott hogy nehogy véletlenül jól érezzem magam... ( nem akarja, hogy elmenjek...). 
Mondtam neki hogy inkább ne jöjjön a reptérre. Nem jött, és aztán végül mégis... Tehát ekkor már görcsben állt a gyomrom... Aztán még nagyobb görcsbe rándult, amikor megtudtam, hogy minden egyes plusz kilója a bőröndömnek 3500 ft -ba fog kerülni ami cirka 35000 Ft-ba került volna ha ki nem pakolok belőle az egész családom segítségével (kiabálás, remegés, kapkodás társaságában). Tehát a veszteségek ( -1 lakkcsizma, -1 kisszőrme kabát, -1 szuper arctisztító, - az összes Vasary könyv). Oké gondoltam nem adom fel. Már késésben voltam így előre kellett tolakodnom az átvilágításnál, ahol ki kellett nyitnom a kézitáskámat mert a cd-im felismerhetetlenek voltak a monitoron. Ekkor a cipzáram elromlott, és képtelen voltam behúzni a bőröndömet... nem baj siettem, hogy odaérjek a GATE 1-hez. Ahol ABC sorrendben lehet becsekkolni, mindenki szigorúan 1db kézitáskát vihetett amiből a kijáratnál mérhetetlen nagy szóváltások voltak ... A lényeg hogy sírógörcstől kerülgetve megindultam Párizs felé. Au-revoir Budapest!
Párizsban tűző nap fogadott és az Eiffel torony... olyan lenyűgöző látvány volt... Olyan meleg és tűző nappal várt Párizs, hogy egyből elfelejtettem a rossz dolgokat... Az első jel mevolt Ani... Christine várt a reptéren MELINDA táblát tartva, nagyon kedves és igazán helyes nő. Útközben mesélt magáról (Judozott és Ájkídózott 6 évig, most Thai-chi-t gyakorolja... a gyerekek adoptáltak mind a ketten)
Megérkeztem... A ház Boti barátomnak az egyik nagyon kedves hölgy ismerősének a lakására emlékeztet (tudom... jól megfogalmaztam). Mivel dombra épült a lakás ezért a középső szinten jössz be a lakásba és van még egy alsó szint ami nem szuterén, illettve még 2 felső szint. Alapvetően kicsi terekkel, de!!! úszómedencével!! :-) Aminek én persze nagyon de nagyon örülök, és ráadásul melegvizes :-) A szobám nagyon cuki, külön bejárata is van. Éjszaka lelátsz az egész városra... GYÖNYÖRŰ!!!!
A gyerekek meg halál cukik, Vincent kis bújós és édes Maxim rosszcsont és édes. Nagyon kedves gyerekek, és ráadásul Maxim kijelentette, hogy "Je amie Melinda" úgyhogy még jobban kedvelem!!! Folyton beszél be nem áll a szája, viszont olyan cseppek... Az ajándékomnak ami egy ötödölő és egy matricás könyv nagyon nagyon örültek :-) az utcánk másik oldalán egy borpincészet van... :-) voltunk bort kóstolni a családdal. Aztán iszonyatosan éhes lettem... alig vártam, hogy készen legyen a vacsora ami : sárgadinnye, kacsasült, párolt zöldségekkel, levezetésnek nektarin, és ringlo. :-)
Van 3 cica egyik szebb, kedvesebb és dagibb mint a másik. Van egy 18 éves fekete cukorbeteg kandúr is. Imádnivalóak. Az egész család nagyon nagyon kedves, jófejek, nem csalódtam... Este 21:54 -van. Még terveztem, hogy megnézem este a kilátást, de olyan szinten fáradt vagyok, hogy itt esem össze a laptopom elött... Szóval mindenkinek nagyon nagyon szép éjszakát! Szép álmokat! Sok Sok Sok Boldogság Boldogan innen a gyönyörű őszi Párizsból.
