Szerda: Jupíííííí végre itt a szabadnapom… Nem dolgozom!!!! :-D Megyek felfedezem egyedül Párizst!!! :-D Reggel kb 9-kor keltem, bementem Christinnel a Suresnes központjába. Elvittünk Maximot vívni, Venszont pedig zene tanfolyamra. A francia gyerekeknek szerdánként ugyanis nincs iskola… :-D Szóval szerdánként Suresnes központjába piac van… de olyan piac… olyan zöldséges… olyan ékszeres, olyan ruhás, friss zöldségek gyönyörűen egymás mellett sorakoznak, és nagyon kedves a kiszolgálás… ha vásárolsz, kapsz ajándékba valamilyen gyümölcsöt vagy zöldséget… Ohhh és a piac közepén… egy GALETTE árus… hát sokat halottam már felőle… gondoltam megkóstolom… Volt ott több fajta választék… sajtos, sajtos-sonkás, sajtos-tojásos-sonkás… éééééés az a híres Cidre… Tehát vettem egy Galettet (sós palacsinta megtöltve sajttal, és ami a legfontosabb- vajon sütve) Elindultam majszolgatva a fincsi palacsintámat, és egy halárusba botlottam…. Friss rák, kagyló, csiga, és a kedvencem oszriga (10 euró kilója…). Gyönyörködtem a sok friss áruban amikor megint megállított egy arab, hogy vegyem meg a portékáját. A végén elkérte a telefonszámomat (amit nem adtam meg) mire fel ő adta meg a sajátját… (no comment) Vettem a fényképezőbe memória stick duot(ahogy azt Gábor ajánlotta), és elemeket, tehát indul a fotózás… Becaflattam a nyelv suliba befizetni a tanfolyamomat, megkaptam a másolt könyvet és cd-t. Irány tehát PÁRIZS… Útvonal- La Défense T2-vel, majd Metro 1, kiszállás Camps Élysées-nél… Gyönyörű látvány fogadott… A hosszú sugárút végig szegélyezve fákkal… óriási forgalom… Őszi napsütés… Csodálatos!!!! Megkértem egy öreg bácsikát, hogy csináljon rólam egy fotót a Champs-on, erre meghívott egy kávéra és egy Pan la Chocola-ra ( és még azt mondják, hogy a franciák nem kedvesek… ) Nizzai bácsi volt, egy gyümölcs és zöldség nagypiacok vezetőinek találkozójára érkezett Párizsba. Elsétáltunk a Szajnáig, ott is csinált rólam pár fotót, majd elváltak útjaink. Én az Arc de Triuph felé vettem az utam… a fényes butikok sora, az Elie Saab divattervező boltja (nővérem kedvenc divattervezője). Élveztem a csodás napsütést, és első lépéseimet Párizsban… Elhaladtam nagyon sok érdekes bolt mellett, de mindközül egy megatalálása lebegett a szemem előtt: LADURÉE 1862… egy nagyon- nagyon híres cukrászda, amit minden képpen meg akartam látogatni, és venni valami íncsiklandó finomságot. Ahogy megjelent előttem a cukrászda, elöntött a boldogság. Ahogy beléptem mintha időutazáson vettem volna részt. Egy 17. századi szalonban találtam magam, ahol lágy zongorajáték szól, és halk duruzsolás, és villák csörrenése tányérokon… Berendezés barokk, és lenyűgöző… Kiszolgálás lenyűgöző… sütemények… ohhh hát ha annyit mondok, hogy a rózsa torta tetején rózsa szirmok voltak művészien elrendezve… és olyan sütemény kreációk… én két süteményt rendeltem egy HARMONIE-t (6 euro) és egy Relegoious Grio Amandelt-t (4 euro). A sütiket egy Ladurée-s dobozba, majd egy Ladurée-s díszpapír zacskóba tették… ohhh micsoda kiszolgálás… ezt imádom éééén!!! Ohh és majdnem elfelejtettem említeni, hogy Christian Louboutin (híres cipő tervező, ismertető jegye: Piros talpú cipő) díszdobozos sütit is lehet kapni… Kilépve a Ladurée-ból az Arc de Triuph felé vettem az irányt, gondoltam megeszem a sütikéimet egy padon a Diadalívet nézve. Meg is találtam a kis padomat lehuppantam és nagy gondosan megettem a mennyei finomságokat… Szépen sorban… Aztán elindultam tovább. Elhaladtam egy nagyon drága étterem a LA GRANDE ARMÉE –előtt. Azért következtettem erre, mert hát itt vagy Porche vagy Aston Martin állt… és csupa középkorú nagyon- nagyon jól szituált hölgyek, és urak ebédeltek… a pincérek parkolták az autókat, és az utcán egy kis szekrényben tárolták a kocsi kulcsokat… Sétálgattam tovább, és elfogott az a bizonyos honvágy… szép itt minden de olyan egyedül csinálom ezt, ezt nekem valakivel közösen kellene látnom ( a nagy vágyam… Párizs, szálloda, Eiffelre kilátással, ágyban reggeli, őrülten szerelmesnek lenni… ) Felhívtam egy nagyon kedves barátomat… akinek itt kéne lennie… Sétáltam tovább… Utcai táncosok, festők képekkel, pénzt kunyeráló cigányasszonyok, gyönyörű csillogó villogó kirakatok, rohanó embertömeg… Champs… A Lido mellett… Catella hirdeti magát… (német ingatlanos iroda…) Gyönyörű kis éttermek, hívogató kávézók, őszi levelektől gyönyörű utak vezettek a Concord térig… Ahhoz a gyönyörű, II. Ramszesz obeliszkjéhez amit Napóleon (az az őrült) hozott el Egyiptomból… Megcsodáltam és az Eiffel felé vettem az utamat… Hosszú sétának néztem elébe… leültem egy kicsit pihenni egy park szerű kis padokkal körülvett kertben, ahol barátok beszélgettek, szülők játszottak gyerekeikkel a fűben, szerelmes párok bújtak össze édesen… Majd tovább vettem az utamat az Eiffel torony felé… Grand Palais, Palace Invalides, és véééégül  Egyre közelebb és közelebb értem az óhajtott Eiffelhez… Egyre nagyobb és nagyobb lett, ahogy csak haladtam utcáról utcára. Nem volt tervem, csak egy álomkép lebegett a szemem előtt. Az Eiffel toronynál egy kis bisztróban iszom egy finom vörös bort… (már ismételgettem a francia mondatot sokszor egymás után ZsövudréCommondédüvárúúúzs). Végül megtaláltam a kávézót( Le Royal Tour, 23 Ave. De la Bourdonnais), nagyon laza pincérek (tipikus francia) és NAGYON kedvesek. Megrendeltem a borocskámat… Kaptam hozzá csipszet is, és élveztem az őszi napsütést, és a gyönyörűséges helyet ami az álmom volt… és íme itt vagyok az álmomban… vagy ébren?